Épp Gitta nyersétel hétvégéjére tartottam, mikor volt egy érdekes beszélgetésem.

A vonaton megismerkedtem egy rendkívül kedves, intelligens, fiatalos és bölcs nagymamával. Egy kabinban utaztunk. Szeretek álarcok nélkül, őszintén élni, mert így nem pazarlódik el az amúgy is rövid életidő felesleges felszínességgel. Mellettünk egy apuka utazott két öt év alatti kisgyerekkel. Ha szülő vagy, akkor tudod, hogy ez mekkora kihívás lehet egy apukának, de hősiesen állta a sarat. Fehérváron leszálltak, az anyuka a peronon várta őket. Ezzel indult a beszélgetésünk igazán, hogy nem kis dolog, amit ez az apuka tett, sokan be sem vállalták volna ezt, pláne, hogy legalább másfél órás utat tett meg az élénk és virgonc kissrácokkal, akik ketten kétfelé csicseregtek és szaladtak. Mesélt az unokáiról útitársam, az egyik lányának ikrei vannak..., na még az egy nagyon szép életfeladat. Nekem az egyetlenem is nagy kihívás volt huszonévesen. :) Mindkettőnk számára izgalmas témákról olyan őszinteséggel és nyíltsággal beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást és meghitt, bensőséges kapcsoltban lennénk. Nem is annyira az foglalkoztatott, hogy mitől boldog egy tartós házasság, mert erre szuper alapelveket ismerek, amik kipróbáltak és beváltak, hanem inkább az, hogy hogyan lehet jól választani társat. szent meggyőződésem, hogy ez az egyik legfontosabb összetevője egy tartós, boldog párkapcsolatnak. És jó lenne birtokában lenni ennek a készségnek, hogy a megfelelő személynek igent mondani. De ahhoz meg kell tudni ismerni őt. Na de hogyan? A kampányidőszakban mindenki a szebbik felét mutatja, rosszabb esetben egy szépnek tűnő álarcot, amit ha elhiszünk és elköteleződünk, nagy és kellemetlen meglepetések érhetnek később. Jó lenne látni előre a lehetséges buktatókat. Na de hogy derül ki, hogy ki is ő valójában? Szegeztem Hildának a kérdést, túl az út felén, ahol már sürgetett az idő, mert ő hamarabb leszállt, mint én. És kaptam egy bölcs javaslatot, amire még sohasem gondoltam:

"Mindenképpen tedd ki valami erőpróbának! Menjetek el pl túrázni. Egy 15km már emberpróbáló lehet, ha nincs hozzászokva. Itt már kikerül a komfortzónájából, és az álarcok is leolvadnak róla az izzadságcseppekkel. :) Na és ekkor, amikor már nem tudja tartani magát egy általa kedvelt álarchoz és kellőképpen kimerült, na ekkor beszélgess vele olyan dolgokról, amik számodra fontosak, mert ekkor már nagy valószínűséggel őszintén fog reagálni, és le tudod tesztelni, hogy hosszú távon igent mondanál-e arra, aki ő valójában."

Minden egyes kérdésre kapott válasz, egy lehetőség arra, hogy ne a saját hibáinkból kelljen tanulni. :)

Megszívleltem amit mondott, egyszer, ha alkalmam adódik rá alkalmazni is fogom. :)

Végül Hilda leszállt, és kicsit később én is megérkeztem a Délibe.