Hajnali 4:30-kor csak ritkán kelek, de ma indokolt eset volt. Ez nem csak egy sima munkanap, hanem előtte egy shiatshu kezelést is kapok, ami azon kevés dolgok egyike, amiért érdemes ilyen korán kelni. ((Persze 23h-kor még azért meg is írom... :D ) ((Update: hajnali 1-ig, nooormális Maaargit???? :)))

Kis csúszással 6:30 helyett 7:10-kor meg is érkeztem a PS Shiatshu Stúdióba. Imádom azt a nagy teret és minimalizmust, ami ott van. Semmi felesleg, de minden szép és ízléses. 

Megbeszéljük hogy vagyok, hol érzek bármiféle kellemetlenséget és miért. A kezelés mindig személyre szabott és az éppen aktuális állapotnak megfelelő. Mivel mostanában a gyomorideggel szorosabb barátságot is kötöttem, de sírni nem sírtam, így a gyomor-lép meridiánjaim részesültek kezelésben első sorban. A kezelés nagyon kellemes volt: az akupresszúrás pontokon szisztematikusan haladva lett kezelve e két meridián. Kellemesen ellazultam a kezelés alatt, ami segített újra a középpontomba kerülni. Támogatást kaptam az elengedésben és a befogadásban, a földelésben, az anyai minőségben. Utána megbeszéltük a kezelést és, hogy mire érdemes most figyelnem egy kicsit. Jelen esetben az támogat a legjobban, ha sikerül megélnem a szabadságot; ez már önmagában is elég klassz gyomorideg ellen. Hogy képes vagyok tenni magamért, hogy szabad vagyok csinosnak lenni. Azzal engedett útnak Péter, hogy csak lélegezzek és csillogjak!

Utána villamos, metró (ahol többek intim zónáját is volt lehetőségem élvezni :))), és majdnem negyed órával előbb beértem a bio boltba. Bőven volt időm kényelmesen előkészülni a nyitásra. 

Az első hölgy xylitolt vásárolt. Megbeszéltük, hogy egy éve még kicsit olcsóbb volt, azóta drágább lett, meg a rezsi meg minden emelkedik- mondta.

Utána majdnem reggeliztem, mikor berohan egy középkorú hölgy, Emma néni. Zilált volt és zaklatott, mintha üldöznék és menekülne. Sietett. Kérte, hogy váltsam fel az apróit, százasok és kétszázasok papírpénzre. Felváltottam. az aprónak mindig örülök, nap elején meg különösen. Szerettem volna empátiát adni neki, ezért megkérdeztem tőle, hogy zaklatottságot érez-e valami miatt? Látszott rajta, hogy olyan terhet cipel, aminek a súlya alatt csaknem összeroppan; hogy éppen lábon hord ki egy idegösszeroppanást. Elmondta, hogy nagyon fél, hogy elveszik tőle az unokáját (akit ő nevel), mert nem tudja etetni, és ettől nagyon retteg, mert azt nem élné túl. Most valamelyik vonattal jött, és össze szedve minden bátorságát úgy kéregette össze azt az aprót, amit nálam beváltott, hogy enni tudjon adni az unokájának. Nem maffiás történet, ő egyedül van és nagy bajban...

Kimentem a pult mögül és átöleltem. Könnyekre fakadt és szorosan ölelt, miközben elzokogta a bánatát. Átéreztem a fájdalmát, ami a szívében volt. Miközben öleltem és sírt, kiadott mindent, ami a szívét nyomta. Hálás az emberségemért -mondta, s milyen ritka az ilyesmi manapság. Bíztattam, hogy ha egy csatát el is veszít, az még nem a háború vége. Nem akartam nagy "bölcsességeket" mondani, de ettől megkönnyebbült. Biztosítottam, hogy erre a helyzetre is van megoldás, még ha most nem is látjuk tisztán, hogy mi az. Elkértem a számát, hogy érdeklődhessek a hogylétéről. Arra gondoltam, hogy az internetnek olyan nagy ereje van és olyan sokan tudnánk neki valami kevéssel segíteni. Én hiszek abban, hogy minden helyzetre van legalább egy megnyugtató megoldás. Aztán elviharzott. Remélem hallok még felőle. (Napközben olvastam a 2 Korintusz 1:3, 4-et, ami pont idevágott és felemelő érzés volt alkalmazni :) )

10 óra lett. Kinyitott a szemben levő indiai bolt is. Szoli, a tulaj, amikor meglátta a szőkére festett hajamat (és az egy hét alatt -15kg-t, ami elég szembetűnő látvány azoknak, akik már megszokták az L-es méretemet...), egyből intett, hogy menjek oda, jobban szemügyre akar venni. A magyart törve, angolos magyarsággal a tudtomra adta, hogy jól áll a szőke és csinos is vagyok; de a combomon és a popsimon még van mit dolgozni - imádom az őszinteségét, és én is így gondolom. Javasolt napi 100 guggolást és kerékpározást. Szerencsére tőle és most már  egyébként sem sértődök meg az ilyesmin, hanem azon gondolkodom, hogy hogyan tudnám alkalmazni a kapott tanácsot. (Régebben az ilyesmit súlyos támadásnak véltem az egóm ellen, de rá kellett jönnöm, hogy ettől tönkre tud menni egy kapcsolat, ha az őszinte visszajelzést így élem meg...) Ezeket tényleg be kell iktatnom a mindennapjaimba. Gondolkodtam azon is, hogy fogadok egy személyi edzőt (tudtok ajánlani valakit???). 

Aztán egymást váltották a vásárlók, amikor nem jöttek még olvasni is tudtam egy kicsit egy biblián alapuló kiadványt, amit a pályaudvaron az állványról vettem el a múlt héten, amikor kint voltak vele a Tanúk. Nagyon inspiráló volt, kisebb jegyzetet is készítettem belőle, a kedvenc gondolataimból, amiket olvastam. 

Aztán áru jött meg vásárlók, és Lenke is. Aztán egyedül maradtam, kicsit fáradtam, 3 körül volt egy holtpontom, negatív gondolataim is jöttek egy épp aktuális élethelyzetemmel kapcsolatban. Aztán jött Feri, egy idős mozgás- és hallássérült törzsvásárló. Leült, mondta most van egy kis ideje, a párját várja, addig itt marad. Kérte a kis termékeit, aztán áraztam, ő meg nagyon kapcsolódott volna. Szegény, pont a holt pontom kellős közepén. Fáradt is voltam, árazni való és volt épp elég, és még a nem túl építő gondolataim is folyamatosan kísértettek. S persze belekérdezett abba, amiről nem akartam beszélni. Átérezte a fájdalmamat, kedves volt. Eszébe jutott, hogy még van egy kis dolga és elment, csomagmegőrzést vállaltam. :)

Éreztem, hogy most nem jó egyedül lennem. Felhívtam egy barátomat, hogy beugrik-e hozzám ma; de sajnos nem volt jó neki. Adott támogatást telefonon keresztül. Azt tanácsolta, hogy amennyire csak tudom növeljem meg a teremet. Extrovertálódjak, nyissak kifelé; figyeljek meg másokat, a járókelőket, helyezzem a fókuszomat kívülre. Hálás voltam érte. Nyilván semmi újdonságot nem mondott ezzel, de amikor elönti a szívemet a bánat, akkor jól jön egy kis iránymutatás. 

Átmentem a szomszédba a mobilosokhoz. Túl sok közös alapunk nincs, de azért beszélgettünk mindenféle felszínes és jelentéktelen dologról. A kérdésre, hogy hogy vagyok csak sírni tudtam (végre, mert mostanában nem ment), s megkönnyebbültem. Szerencsére vásárlók is jöttek, aztán utána még beszélgettünk. Az egyikük mondta, hogy jól van, most megkönnyebbültem, de azért nehogy most meg önsajnálatba essek. Ezt nem találom bunkóságnak, számomra kijózanító volt, és pont a megfelelő időben, és az is jó, hogy egy idegentől. 

Vásárlók jöttek-mentek, s egyszer csak bejön egy hölgy, izgatottan, hogy kipakolhatja-e a táskáját, mert attól fél, hogy elvesztette a BKV bérletét. Persze, nyugodtan. Villámgyorsan kipakolta a pultra a táska tartalmát (szerintem minimalista volt :)), s végül meglett a bérlet. Fellélegzett. :) Kiderült, hogy az onkológián dolgozik. Ó, szuper, mert pont van egy anyajegyem, amibe a fodrász belevágott és tudni szeretném, hogy gond van-e vele. Kiderült, hogy csak adminisztrátor, de egy rokona vagy barátnője szakember. Elmagyarázta, hogy hogy jutok el a Kék Golyó utcába, aztán adtam neki névjegykártyát és azt mondta megkérdezi és felhív és segít, hogy megnézzék nekem. Jót kapcsolódtunk, nagyon örültünk a találkozásnak. :)

Kis holt idő volt, olvasgattam, és bejött egy kb korombeli hölgy csinos ruhában. "Csak nézelődik" jeligére. Igazán nem akartam a bogarászásban megzavarni, de nem tudtam megállni, hogy ne dicsérjem meg a csinos ruháját. Nagyon tetszett. Megkérdeztem, hogy mindig ilyen csinosan öltözik-e, és mióta fontos ez neki. Azt mondta igen, és szerinte ez a korral jár. :)) Valahogy igénye lett rá. Elmondtam, hogy nekem a csiniség eddig nem nagyon volt fókuszban. Pedig nagyon csinos vagy - mondja. Ja, hát most már igen... De eddig a kényelmes is bőven elég volt. Aztán rájöttem, hogy a kényelem és a csinosság jól megférnek együtt :). Bevonzott egy csomó vásárlót :) Amikor elmentek ismét kapcsolódtunk. Általában fordítva szokott lenni, de most én kaptam tőle egy spontán coachingot. :) Jó, hogy már nem félek felvállalni a sebezhetőségem, és van bátorságom őszintén vállalni és megmutatni, hogy mi él a szívemben.  Megerősített abban, hogy 2017 a munka éve lesz az életemben, és feloldott egy nagy félelmet is bennem a vállalkozással kapcsolatban. Mindig attól rettegtem, hogy mi lesz, ha beteg leszek és nem lesz bevételem és nem tudom fizetni a járulékokat. Hát lehet szüneteltetni. Ohhh, yeeeah... :) Mint ahogy az egyetemen is lehet passziváltatni egy félévet. Meg is beszéltünk jövő hétre egy "randit": ő thai masszázst kap én meg coachingot :) és mindenki boldog lesz. :) Elérhetőség csere, fb-on bejelölés, nagy ölelés és örömködve búcsú. 

Zárás és rohanás a vonatra. Van 5 percem az indulásig és kígyózó sor a pénztár előtt. Már épp kezdtem elfogadni, hogy egy óra múlva megy a következő, mire egy érett nő, aki soron következett hangosan megkérdezte, hogy senki sem siet? Mert akkor ő megy, de ha igen, átengedi a helyét a pénztárnál. A sor legvégéről kiabáltam, hogy de én igen, és hálásan köszönöm. Hova kell menni? Kettes kassza. Ahh, szuper. Jegy, áfás számla, kész. Induláskor hangosan megköszöntem az egész sornak, hogy előre engedtek, csúcspillanat volt. Hálás voltam ennek a sok embernek, hogy így támogatta, hogy elérjem a vonatot.

Hiszek az emberi jóságban. :)

Rohanás a peronra, ötödik vágány. A vonatnál összefutottam kedvenc túraboltosommal, Bélával; invitált, hogy üljek mellé, ott van a sárga táska, addig ő azt hiszem elszív egy cigit. Felszálltam, sárga táska megvan, de egy szűk kettes ülésen. Megyek vissza Bélához, megköszönöm a kedves invitálást, de nekem ennél nagyobb térre van szükségem, tovább megyek. Már az első kocsiban járok, számomra kényelmes hely sehol. Négyes ülésen szeretek ülni, lábamat feltéve (ez van :). A legelső része előtt le van zárva a tolóajtó. Jelzi a srác, aki ott ült, hogy azt már sokan próbálták elhúzni, de nem sikerült. Na majd én intézkedek, gondoltam. Megkérdeztem a kalauzt, ő nem is tudott róla, hogy be van zárva. Előzőleg egy csoportnak volt lefoglalva és véletlenül zárva maradt. Kinyitotta :). Hát igen, a kommunikáció ajtókat képes kinyitni :)))

Tanácstalan vagyok, hogy hova üljek. Jelzi az ajtónál ülő, hogy nála van hely. Odapattanok. Van kényelmesen hely a lábamnak is. Keleti kényelem, nyugati nyugalom :))) Egy pörgős humánnal van dolgom, vidám és beszédes, egész úton vicceseket csacsog. Rájöttem mennyire hiányzik a humor az életemből mostanában. Egész úton mosolyogtam a sztorijain, jó volt. Útközben bemutatkoztunk, ha már így alakult, aztán hamar Fehérvárra értünk, s leszállt. Lassan én is megérkeztem, és gyalogolhattam 2,5 km-t a szuper jó időben haza. Egész nap vártam ezt a mozgást. Nagyon jól esett. 

Nagyon klassz nap volt, érdekesen jóleső kapcsolódásokkal. A kapcsolatteremtésben hiszek, elégedettség és derű van bennem, ha arra gondolok milyen sokféle emberrel sikerült ma kapcsolódnom. :)) Köszönöm, hogy ez lehet nekem! Hogy mindig megismerkedek lelkesítő és inspiráló emberekkel!!! Hála érte!!! :))) És szeretem ezt a jövés-menést is. Az utazás miatt is, és az emberek miatt is. :)