Mielőtt találkoztam volna a minimalizmussal bementem valahova, megtetszett valami, megvettem, és diadalittasan sétáltam ki vele a birtoklás mámorító érzésével.

Aztán később, mikor marketinget tanultam megtudtam, hogy nem is a birtoklás, hanem az ÚJ, az újdonság tesz átmenetileg (amíg ki nem fizetem és utána még egy icipicit) boldoggá. Ilyenkor ugyanis az agy dopamint, egy boldogsághormont kezd el termelni. ((De jó hír, hogy minden élvezetes új dolognál ezt teszi, úgyhogy ehhez nem kell vásárolnod:))

Mielőtt megismertem volna a minimalizmust minden nap vásároltam rengeteg mindent. Pl új ruhát és cipőt heti több alkalommal vettem, s a háztartási üzletből sem távoztam sosem ötjegyű összeg otthagyása nélkül. 

Persze engem is beszippantott az amerikai (rém)álom: dolgozz sokat, csinálj karriert és szórd a pénzt mindenféle menő cuccra, függetlenül attól, hogy valóban létszükség-e az adott dolog avagy nem.

Legelőször KonMarival* találkoztam, első körben 30 zsák ruhától és cipőtől váltam meg, majd ezt megdupláztam mikor megértettem a minimalizmus lényegét. Még mindig van mit csemegézni a cuccaim közül, ezért amikor itthon vagyok, a kedvenc tevékenységem az, hogy felmérem, hogy mire nincs már szükségem és szisztematikusan megválok pár szatyor cucctól, amit rászorulóknak adományozok.

Amit egykor oly mámorítóan gyűjtögettem és nem képezi létszükségletem tárgyát, azt ma már gátlástalanul kihajítom. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment. 

Őszintén bevallom, hogy ilyen előélettel néha (vagy sokszor) ma is kihívás, hogy ne vásároljak meg valamit a pillanat hevében pusztán azért, mert megtetszik. 

Ezért készítettem egy kérdéssort vészhelyzet esetére, amikor a dopamin szintem az egekben van és minden porcikámmal azon vagyok, hogy a kívánt cuccot megvegyem. De a szakállas mondás szerint ugye minden fejben dől el, és ehhez nekem ezt az ábra nagy segítség. Megosztom veled, mert hátha Neked is. 

Fontos azonban előre bocsátani, hogy itt nem arról van szó, hogy nincs pénzed és ezért nem veszel meg dolgokat! A minimalizmus nem a szegénységről szól, hanem az egyszerűségről!!!!

*KonMarira ma már van, hogy nálam nyílik a bicska, mert számomra nonszensz és a józan ésszel ellenkező dolog az, hogy ha nekem 200db kosztüm s szoknya szikrázó örömet okoz, mindegyikhez passzoló többszáz magassarkúval, akkor az oké. Hát nem oké. Nekem nem. Méghozzá azért nem, mert a birtoklás, mint tevékenység roppant fárasztó dolog és rengeteg időt és energiát felemészt.

Nem akarom végtelen hosszúra nyújtani ezt a posztot, de egy következőben ezt részletesen kifejtem. Addig kíváncsi vagyok a Te véleményedre is, írd meg kommentben!!! :)